Szerintem nem, de létezhetnek olyanok, akik annak akarják látatni. Maga a megbízás, annak tárgya természetesen igen, de hogy általában milyen lehetőségeink vannak azok nem. A megbízók sok esetben a regényekben olvasottakat, filmekben látott módszereket, eszközöket társítják a gyakorlati lehetőségekkel, így nem kevés számban irreális, olykor a törvény adta lehetőségeken messze túlmutató igényekkel lépnek fel.
Egy potenciális megbízó. amikor kiválasztja a magánnyomozót, többségében a szakmai felkészültségét, rátermettségét, megbízhatóságát nem képes felmérni, így döntésében a szimpátiára, megérzésére, vagy a kényelmére – „nem keresgélek tovább” – és a vállalási árra hagyatkozik, így sok esetben az olcsó lének… effektus következik be.
Néhány évvel ezelőtt Németországban egy újság 5 különböző kisebb-nagyobb, olcsóbb-drágább tarifát alkalmazó magánnyomozó irodának adott ki megbízást, egy személy egy napos megfigyelését.
Az eredmény döbbenetes volt. A legdrágább 1-2 órát volt képes figyelni a személyt, a legolcsóbb ki sem mozdult az irodájából s úgy írta meg a jelentést, két ügynökség a megállapodottnál kisebb létszámmal végezte el a feladatot, ebből adódóan kb. 50%-s pontossággal tudtál a megbízást teljesíteni. Pontos és megbízható munkát egyetlen irodától kaptak.
Az utóbbi időszakban kisebb-nagyobb, a vagyonvédelemre szakosodott cégek is hirdetnek magánnyomozói szolgáltatást, igaz hogy felkészült magánnyomozó nincs az állományukban –tisztelet a kivételnek – s alvállalkozókkal, vagy vagyonőrökkel, esetenként egyetemistákkal, diákokkal végeztetik el a megbízást.
Hogyan lehetséges ez, adódik a kérdés, a válasz roppant egyszerű. A hatósági működési engedélyeket 5 év időtartamra – 2007. január 1.-től (Korábban nem volt időkorlát) – adják ki, s az engedély kérelemben fel kell tüntetni, legalább egy személyt, akinek van magánnyomozói igazolványa, a rendőrhatóság nem tudja ellenőrizni, hogy valójában ott dolgozik-e, avagy sem, függetlenül az ellenőrzés rendszerességétől.
S akkor még nem beszéltünk azokról, akiknek semmilyen engedélyük, képzettségük, jogosultságuk sincs. Azok sincsenek kevesen.
A fentiek mellett, a megbízások bizalmas jellegéből adódóan sem az elégedettség, sem a csalódás nem kap nyilvánosságot, referenciaként kevesen vállalják nevüket adni egy ilyen tevékenységhez, így ez sem igazán segít a választásban.
Bár nem ide tartozik szorosan, hasonló a helyzet a személyvédelem területén is. A napokban egy tengerentúli ügyfelemnek egy testőr-vizsgával, angolul beszélő „bodyquard”-ra volt szüksége, mivel erre cégünknek sem jogosultsága, sem ilyen képzettségű munkatársa nincs, keresgélni kezdtem az Interneten. Nem akarok sem részletekkel untatni, sem megbántani senkit, de elkeserítő tapasztalatokban volt részem.
Itt mindenképpen szeretném kiemelni, hogy egy cég – a VIP Bodyguard kft. - üde kivétel volt, akik elfoglaltságuk miatt nem tudták a feladatot vállalni, de segítőkészségüknek köszönhetően sikerült ügyfelem igényeinek megfelelő testőrt – NEM SZEMÉLY-és VAGYONŐRT - találni.
Ezek a jelenségek is mutatják – ugyan törvény, szakmai kamara van -, s mégsem működik normálisan. Persze miért pont ez.
Hogyan nyomozunk kérdésre egzakt választ adni igen nehéz, gondolom mindenki másképpen. Vannak persze olyan – tipikusnak is mondható - esetek, amelyeknél sok módszer és eszközbeli eltérés nem lehet, ott a szolgáltatás minősége szelektál.
Többségében a nyomozó felkészültségétől, kreativitásától, empátiától, valamint a törvény által engedélyezett eszközök és módszerek alkalmazásának képességétől függ. Így döntés meghozatalánál, a fentebb felsorolt, s általam önkényesen fontosnak tartott tulajdonságok, különös jelentőséggel bírnak.
A kontinentális (Római jogon alapuló) jogrendszer keretei között működő magánnyomozók – Nyugat-Európai és hazai - lehetőségei és eszköztára eléggé szegényesnek és korlátozottnak tekinthetők az Angolszász országokban engedélyezettekkel szemben.
Hogy ez jó, vagy sem nézőpont kérdése.
Ha megnézzük a hivatalos rendőrségi statisztikákat és összehasonlítjuk a látens bűnözésre vonatkozó becslésekkel, akkor természetesen nem. A jelenlegi helyzet jobban kedvez a csalóknak, szélhámosoknak, mind az azt elszenvedőnek, függetlenül hogy magánszemélyként, vagy vállalkozóként vagyunk részesei.
Ha arra gondolunk, hogy a nyomozás során felszínre került információkkal, adatokkal egyesek visszaélhetnek, a megbízás célja már eleve egy bűncselekmény megalapozása, akkor igen.
Úgy gondolom, hogy ezen még sokan, és sokat fognak vitatkozni, de a jelenlegi helyzetben nem sok fog változni.
A személy-, vagyonvédelemről, magánnyomozásról szóló törvény 34. § - így rendelkezik:
a) adatot gyűjthet, felvilágosítást kérhet;
b) az igazolvány bemutatását követően - külön jogszabályokban foglaltak szerint - az ingatlan-nyilvántartásban, az egyéni vállalkozói igazolvánnyal rendelkező vállalkozók központi nyilvántartásában és a cégnyilvántartásban nyilvántartott adatokról kivonatot, másolatot készíthet, ha arra a megbízó kifejezetten felhatalmazta.
A megbízó felhatalmazása alapján a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásából és a közúti közlekedési nyilvántartásból adatszolgáltatást kérhet, ha erre a személyes eljárása esetén a megbízó is jogosult, feltéve, hogy annak szolgáltatását az érintett nem tiltotta meg vagy nem kifogásolta, vagy az államtitokról és a szolgálati titokról szóló törvény másként nem rendelkezik;
c) kép- és hangfelvételt a kötelezettségeit meghatározó szerződés keretei között, az Avtv. adatvédelmi és személyiségi jogokra vonatkozó szabályai betartásával készíthet, illetve használhat fel;
d) a más részére szóló zárt küldemény tartalmát csak a címzett vagy a feladó előzetes hozzájárulásával ellenőrizheti
Ha figyelmesen olvassuk és értelmezzük a törtvényt, akkor látjuk a kereteket, de azon belül hogyan?
Itt érkeztünk el a lényegi kérdéshez, hogy miért nyomozunk másképpen és miért béreljünk / fogadjunk fel, bízzunk meg egy magánnyomozót, hisz ezt hellyel-közzel mi is megtehetjük.
A választ az utóbbival kezdeném, ami egyébként triviálisnak tekinthető, mert ő a szakember – előlegezzük meg a bizalmat. A nem is olyan régmúltban még kalákában építkeztünk, autót javítottunk, sok egyéb olyat tettünk, amihez nem értettünk, de rákényszerültünk. Most is vannak ilyenek, persze többségében nem kényszerből, sok esetben üzletszerűen azt csinálják, amihez nem értenek.
Itt most természetesen nem arra gondolok, amikor a féltékeny feleség, vagy férj titokban nézegeti párja mobil telefonját, a híváslistákban, SMS-k között kutat, próbálja meglesni titokban, követni, majd előbb, vagy utóbb már teljes bizonyosságra vágyik.
Visszatérve az első kérdésre az „Ördög a részletekben rejlik” szindrómában van. Sokféleképpen lehet adatot gyűjteni, információt szerezni. Nyíltan, az igazolvány lobogtatása mellett meg lehet kérdezni a szomszédokat, ismerősöket, munkatársakat a célszemélyre vonatkozó információ megszerzése érdekében, de ugye csak az nem fogja tudni, hogy nyomozunk valaki után, aki nem akarja. Persze ez nem jelenti azt, hogy ezt a lehetőséget zsigerből el kell vetni, mert vannak és lesznek olyan ügyek, melyek esetében pont erre van szükség.
Lehetséges természetesen leplezetten, konspiratív (titkos) módon is információt szerezni, de ehhez igen nagy tapasztalat, alapos felkészülés, találékonyság szükséges. Erre egységes recept nem létezik, itt a nyomozó kreativitása, türelme, pszichikai alkalmassága fontos szerepet játszik.
Vannak olyan publikus adatbázisok – törvényben megnevesítetteken kívül - amelyek mindenki számára hozzáférhetőek, de ezek céltudatos és szisztematikus kutatása, az onnan nyert információ elemzése, értékelése nagyon időigényes elfoglaltság.
Titkos és Misztikus? Szerintem nem. Ördögtől való? Ezt döntse el a kedves olvasó.
Folytatás következik: Figyelünk, vagy kukkolunk?
1 megjegyzés:
Jo
Megjegyzés küldése